Mint a legtöbb ismerősöm tudja rólam, nekem egy elég határozott képem van a hitemről tizenöt éves létemre. Azt hiszem, hogy én nem is vallást gyakorlok, de ha már mindenképp egy valláshoz kellene hasonlítanom a világképem, akkor az a vallás a buddhizmus lenne.
Pár napja megfogalmazódott bennem pár olyan kérdés mint, hogy “Mindenki ilyen határozott a hitében, mint én?”, meg hogy “Mit hisznek egyáltalán a korombeliek erről az egészről?”. Úgy gondoltam, hogy csinálok egy felmérést, hátha nem csak engem foglalkoztat ez a meglehetősen elgondolkodtató téma. Félreértés ne essék, ez a felmérés nem feltétlenül vonatkozik az összes kamaszra, csak az én évfolyamom diákjaira. Ettől függetlenül én nem lennék meglepődve, ha ezekhez a válaszokhoz hasonlóakat kapnék bármilyen hasonló helyzetben lévő kamasztól.
Tizenöt ember volt a felmérés során interjúalanyom az évfolyamról, ők nyilatkoztak, én pedig összefoglalom a tapasztalataim, valamint az általam levont következtetéseket.
Három csoportra osztottam a diákokat, akikkel interjúkat készítettem.
Az első csoport azokból a kamaszokból áll, akik nem hisznek különleges lényekben, hanem biztosak benne, hogy a világ kémiai anyagokból és fizikai reakciókból áll. Ezek az emberek száz százalékig biztosak abban, hogy az ő álláspontjuk igaz.
A második csoport az, akik hisznek valamilyen különleges létben, Istenben, akár Istenekben, a karmában és ehhez hasonló nem csak fizikai dolgokban. Ennek a csoportnak a legsokszínűbb a véleménye, nagyon sok elmélet született az emberek fejében, legtöbbször szülői “segítség” nélkül. Voltak kevesen, akik konkrétan vallásosak voltak, de a zöme a társaságnak hozzám hasonlóan nem egy vallást gyakorol, hanem egy álláspontot képvisel. A vallásos diákok szinte mind a szülők vallását veszik át, ha átveszik, de szerencsére a vallásos kamaszok saját maguk döntik az iskolánkban el, hogy követik e szüleik vallását, avagy sem. Érdekes, hogy ezek az emberek elnyomó többségben voltak a másik kettő csoporttal szemben. Ezek az emberek már nagyrészt nem jelentették ki, hogy amit ők gondolnak az úgy van, ellentétben az első csoporttal. Csak annyit mondtak, hogy ők ezt így képzelik el. Valamint sokan nem is tudtak válaszolni egyes részletekre. Ebben a csoportban a vélemények metszete leginkább a reinkarnáció gondolata volt. Úgy látszik, hogy szinte senki nem tudta máshogy elképzelni a halál utáni életet, vagy mi a szöszt…
A harmadik csoportba azokat soroltam, akiknek elképzelésük sem volt erről a témáról. Mind mondták is, hogy ők nem gondolnak semmit erről, ezért ők nem lesznek nagy segítség a cikkemhez, de én pont ellenkezőleg gondoltam. Nagyon fontos információ az, hogy mindenre az a válasz, hogy “nem tudom”, kivéve arra, hogy szoktak e gondolkozni legalább ezen. Mert mind azt mondták, hogy nem. Valószínűleg ők csak elfogadják az életet úgy ahogy van, nem kérdőjeleznek meg semmit. Érdekes, hogy ezeknek az embereknek, amennyire ismerem őket, mind a személyiségük is hasonló. Nem sokat kötözködnek.
Ezeken kívül voltak páran akiket egyik csoportba se sorolnék, mint a “hiszem ha látom”, vagy az “egyszerre hiszek mindenben és semmiben”, de az ő álláspontjukat most nem boncolgatom.
Összességében 20 százaléka az interjúkban szereplő kamaszoknak az első csoportba tartozik, 60 százaléka második csoportba és 7 százaléka pedig a harmadikba.
Írta: Balló Misu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése