Digitális oktatás az AKG-ban

Az AKG-ban a tavalyi év legnagyobb újítása szerintem egyértelműen a digitális oktatás bevezetése volt. A 2015-től induló évfolyamokon tanuló gyerekeknél nem füzeteket látunk, hanem mindenütt laptop-pal a kezükben tűnnek fel. Vajon hogyan működik ez az egész? Használnak ők egyáltalán füzetet, tankönyvet, vagy tényleg minden digitalizálva van? És hogyan viszonyulnak ehhez a tanulók? Mik a rendszer árnyoldalai? Kívülről ezekről nem sokat lehet tudni, így megkerestem néhány érintett diákot ezekkel a kérdésekkel. Az ő válaszaikat és az általam levont következtéseket osztom meg most veletek.

A diákok bevallása szerint átszokni erre a rendszerre nem telik túl sok időbe. A legtöbben egy hétre becsülték ezt, hamar megtanulták ezeket az alkalmazásokat használni. (Főleg a OneNote.-ot használják.) Annál nagyobb gondot okozott azonban az első hónapokban az órai jegyzetelés, hiszen a gépírást tanulják ugyan az első évben heti három alkalommal, de ez eleinte közel sem olyan gyors és egyszerű, mint a megszokott kézzel való írás. De a dolgozatokat mindig tollal írják, így ez nem jelenthet hátrányt.

Több nehézségről is beszámoltak a megkérdezettek. Legtöbbször azt említették, hogy ha nincs wifi, akkor szinte lehetetlen tanulni, és így sajnos a jól bevett „majd holnap reggel a buszon megtanulom” módszert is nehéz alkalmazni. A lényeg kihúzására sincsen lehetőség, mint a tankönyvekben, és hát a margóra firkálás is nehezebben kivitelezhető. Felmerültek még a technikai problémák is; nem mentette el a gép, elromlott, lemerült, nincs konnektor a közelben, lelassult, stb. Plusz ha a gép hétvégén hibásodik meg, vagy történik vele valami, na az még kellemetlenebb. És hát, sajnos-nem sajnos a tanárok egyszerűen meg tudják nézni ki mikor oldotta meg a házi feladatot. És ne mondjátok nekem, hogy ti mindig otthon délután megírjátok a házit, ha törik, ha szakad... Mert tudom, hogy nem. Többen panaszkodtak arra is, hogy azért a szemüknek fárasztó órákon keresztül a képernyőre meredni. Nem csak a suliban, hanem otthon is a házik megoldásakor, epochazáróra tanuláskor, stb... És akkor még egy percet sem játszottak vagy néztek filmet a gépen, amivel pedig sokszor a tanulásnál több időt töltenek a fiatalok.

Rengeteg jó oldalai is van persze ennek a fajta tanulásnak. Hiszen minden ott van egy helyen, nem kell millió könyvet, füzetet, tolltartót magával cipelnie az embernek. Írni sokkal kevésbé fárasztó a billentyűzetet, mint körmölni egész órán. A jegyzeteléshez is végtelen hely áll a tanulók rendelkezésére, így elkerülhetők a nálunk mindennapos kérdések, mint például: „Itt mennyi helyet hagyjak ki?” „Ez ide még kifér?” „De én ezt már leírtam, ha mégsem jó, akkor most mégis hogy javítsam ki? Mert ide már nem fér ki, az tuti...”

Az internet is rögtön mindig kéznél van, ha segítségre van szükség, mint ahogy az összes tantárgyból való jegyzetek, feladatok, megoldások is elérhetők egy helyen. De persze ebből is adódnak nehézségek, hiszen ha a gép elromlik, akkor nagyon könnyen elveszhet sok-sok munka. De ezzel elkerülhető a tengernyi fénymásolat, ami másnapra vagy elveszik, vagy nem, és így persze a fákat is békén lehet hagyni. Egyébként többeknek azért vannak füzetei is, annak sincs akadálya, hogy oda jegyzeteljenek.

Összességében viszont minden megkérdezett elégedett ezzel a rendszerrel, és egyetértenek azzal, hogy ezt több helyen be kellene vezetni.